Szomorúan vehették tudomásul szeptember elején az animerajongók, hogy az idén 72 éves Mijazaki Hajao, az animációs filmkészítés egyik nagyörege nyugdíjba vonult. A hírt a Velencei Filmfesztiválon a Studio Ghibli elnöke, Hosino Kodzsi jelentette be, így a korábbi évek pletykáival ellentétben az elhatározás hivatalos és végleges. E cikk összefoglalja a rendezőzseni munkásságát.

Japán egyik legnagyobb kulturális exportcikke az anime, azon belül kiemelkedő helyen állnak a Studio Ghibli filmek. A stúdió oszlopos tagja és egyik alapítója Mijazaki Hajao, a japán Walt Disney, akinek ellenállhatatlan karakterei és szórakoztató történetei kiegészítik lélegzetelállító animációit. Rendező, forgatókönyvíró és producer. Felejthetetlen meséit Hiszaisi Joe fülbemászó dallamai teszik még tökéletesebbé. Farkas-isten nevelőanya, szomszédban lakó, „óriás plüss nyúl” erdő szellem, amely cicabusszal közlekedik, egy vándorló palotát mozgásban tartó tűzdémon, ez nem lehet más, mint Mijazaki univerzuma.

Mijazaki Hajao 1941-ben született Tokióban. Közgazdaságtudományi diplomát szerzett, mégis animátorként kezdett el dolgozni 1963-ban a Toei Doga Stúdióban, ahol részt vett több korai klasszikus anime elkészítésében. Már a kezdetektől magára vonta a figyelmet hihetetlen rajzkészségével és filmötleteinek folyamatos áradatásával. Első nagyjátékfilmje az általa rajzolt és írt, azonos címen futó Nauszika – A szél harcosai (1984) volt.

A film sikerén felbuzdulva Mijazaki 1985-ben Takahata Iszao rendezővel és Szuzuki Tosio producerrel megalapította a nagyhírű Studio Ghiblit, melynek már elnevezésével is (a sirokkó szél arab megfelelője) arra akart utalni, hogy új szelet hoznak a japán animációs iparba. A stúdió logója pedig nem más, mint a leghíresebb figura, ami Mijazaki fejéből kipattant, Totoro. Mijazaki egyéni fantáziavilága a japán kulturális élet meghatározó részévé nőtte ki magát, az ételektől kezdve a ruházatig mindent ellep Totoro és barátainak képmása. 2001-ben megnyitották a Ghibli Múzeumot is, mely otthont ad Mijazaki megelevenített teremtményeinek és történeteinek. Érdekesség, hogy fia, Mijazaki Goró vezetette a múzeum megtervezését és építését, aki eredetileg nem kívánt apja nyomdokaiba lépni, tőle örökölt tehetsége miatt mégis a stúdió egyik rendezője lett.

A megalapítás óta felejthetetlen animációs filmek hagyják el a rajzszobákat Mijazaki vezetésével. Első ghiblis filmje a Laputa – Az égi palota, melyben egy mágikus, repülő palota-sziget utáni hajszában Síta és Pazu kalandjainak részeseivé válunk. A Totoro – A varázserdő titkában Mei és Szacuki édesapjukkal új házba költöznek, amely varázslatos, szellemekkel teli világot nyit meg számukra. A vadon hercegnőjében a Nauszikához hasonlóan a természet védelmezői és az emberek közötti harc áll a központban. Istenek és szellemek kontra az emberi fejlődés ipari technológiája. Mijazaki legismertebb alkotása a Chihiro szellemországban, mely egyedüli nem angol nyelvterületen készült filmként elnyerte a legjobb egész estés animációs film Oscar-díját is. A vándorló palotában Howl varázslóhoz szegődött egyszerű lány, Szofi segít megállítani a háborút. A Ponyo a tengerparti sziklán leginkább a tengervízi és a szigetek élővilágával foglalkozik, míg utolsó filmje, a Feltámad a szél egy második világháborús pilóta történetét dolgozza fel.

Mijazaki művészi tehetségét mutatja, hogy a szkripteléstől a forgatókönyv megrajzolásán át a kész képkockák korrigálásáig minden munkafázisban maga is dolgozik. A vadon hercegnője készítésekor például egymaga újrarajzolt nyolcvanezret. Filmjei a hagyományos, 2D-s rajzolt animáció kiemelkedő példái, melyekben csak akkor használnak digitális számítógépes grafikát, ha az beleilleszkedik a kézzel rajzoltak közé, megtartva a képi világ egységét. Rajzstílusát tekintve valósághű és részletgazdag minden táj, egyszerű, hétköznapi, mégis kedves minden karakter. Rá nem jellemzőek a nagy szemű, valóságot meghazudtoló szépségű figurák. Mindegyik képe tökéletes kompozíció.

Bár Mijazaki pesszimistának tartja magát, az általa teremtett világokban egy szemernyi kétségünk sincs a felől, hogy a főhősök kitartása, gyermeki tisztasága, emberi jóságba vetett hite és önzetlensége, illetve a barátok – vagy olykor eredetileg rosszakarók – segítségével végül minden jóra fordul. Célja, hogy pozitív világszemléletet mutasson a gyerekeknek, elsődleges célközönségének. Mindegyik világában valami ismerős báj és egyszerűség lakozik, ahol bármilyen természetfeletti és csodálatos teremtmény olyan természetes, mint ahogy nálunk sötétedéskor felkapcsolják a közvilágítást. A zen stílusú csend és nyugalom keveredik az általa kreált organikus gépezetek zsibongásával. Ellentétbe állítja a nyugati ember logikáját a Kelet hiten alapuló, természettel összhangban élő kultúrájával.

Sem főhősei, sem mellékszereplői nem sematikusak, mind komplex karakterek, egyéni múlttal, vágyakkal és célokkal. Eltávolodik a jó és a rossz általános sztereotípiáitól is, sosem egy steril főhőst állít az antipatikus gonosz ellenféllel szemben, hanem inkább szerethető, az élet dolgaiban kissé tapasztalatlan fiatalokat és gyermekeket állít középpontba, akikkel könnyű azonosulni és együtt érezni. Legtöbbször nem is egy hatalmas rossz elpusztítása a cél, hanem a felnőtté válás, az önmagukért és máskorért való küzdelem és az, hogy felnyissák a szűklátókörű emberek szemét, akik vak buzgólkodásukban elpusztítják magukat és élővilágunkat.

Mijazakit tarthatnánk feministának is, rengeteg, a hagyományos japán nemi szereppel szembeszálló, protagonista, erős női karaktert vonultat fel, de gyakorlatilag összes gyermek főhősnője a fiatalok példaképe lehet. Valamennyi művében kiáll a tradicionális értékek és a család mellett, legyen szó vérszerinti vagy fogadott közösségről.

Szinte mindegyik filmjében előkerül a környezetvédelem. Mijazaki olyan korban nőtt fel, amikor a gazdasági fejlődés érdekében pusztították a folyókat és erdőket (még most is ez történik), ezért szívügyének tartja, hogy művészi tevékenységével felhívja a figyelmet a természet törékenységére. Igazi pacifistaként elítéli a háborúkat, melyek szintén visszatérő elemei alkotásainak, ellenben megszállottja a repülésnek, filmjei hemzsegnek a legkülönfélébb repülő alkalmatosságoktól. Mindezeken túl a japán történelem és mitológia keveredik saját élményeiből megalkotott képzeletbeli teremtményeivel, alkotáskor mindig tudattalan inspirációi vezetik, olykor még a forgatókönyv-rajzolás kezdetén sincsen meg a történet teljes egésze. A sok mondanivaló ellenére történetei mégsem nehezülnek el, kiváló párbeszédek és kedves humor jellemzi őket, könnyed történetvezetéssel, kliséktől és giccstől mentesen.

Sajnos semmi sem tart örökké, így Mijazaki kora előrehaladtával visszavonulni kényszerül, de az alkotást végleg nem hagyja abba: „Mindaddig, amíg tudok autót vezetni, minden nap el fogok menni a stúdióba” – mondta. „Úgy érzem, az én időm lejárt az egészestés filmek világában. (…) Szabad leszek, valami mást szeretnék csinálni, ami nem animáció. Például önkéntes alapon jobban részese lenni a Ghibli Múzeumnak. Talán majd engem is kiállítanak” – viccelődött Mijazaki.